Nikkajo (Nikkyo) atemivel Noma Dojo, 1935

BUDO – Az Aikido technikai kézikönyve 1938-ból

Az 1938-ban megjelent Budo című könyv azon kevés írásos források egyike, amelyeknek szerzője maga Ueshiba Morihei, az aikido alapító nagymestere. Cikkünkből kiderül, hogy a kiadvány számos érdekes tanulsággal szolgál az aikido, illetve a budo egyéb ágai iránt érdeklődők számára egyaránt.

Technikai szempontból a Budo számtalan formában nyújt betekintést Morihei Ueshiba háború előtti harcművészetébe. Egyfajta rálátást ad arra, hogyan fektette le a technikai alapokat, és miként hajtották végre azokat az 1930-as években. Ezen leírások rendkívül tömörek és tanulságosak. A Budót 1938-ban (Ueshiba 55 éves korában) publikálták, és a benne megtalálható technikai leírások egyfajta átmenetet képeznek az Ueshiba által Takeda Sokakutól tanult Daito-ryu aikijujutsu és a mai modern aikido között. Számos alapvető technika szerepel a kézikönyvben (például Ikkyo, Irimi Nage, Shiho Nage), már hasonló módon leírva azokhoz, melyeket az Alapító a háború utáni időszakban tanított Iwama szigetén 1945 és 1955 között. Ueshiba olyan mesteri szintre jutott, hogy ezen technikákat bármilyen körülmények között végre tudta hajtani. Ezt nevezte Takemushu Aikinak, a kimeríthetetlen technikai forrásnak.

Az eredti Budo könyv, 1938

Az eredeti Budo, 1938

Meglepő, hogy a könyvben szereplő technikák körülbelül egyharmadát különböző fegyverekkel (kés, kard, lándzsa, bajonett) mutatják be. Több egyéb technikán is megfigyelhető a különböző fegyverek integrációja. Az egyik ezt alátámasztó tény, hogy Ueshiba a Budo összeállításakor a Kashima Shinto-ryu kard technikáin kísérletezett. A kézikönyv tartalmaz néhány Suburi (alap vágás) és Kumitachi (páros) gyakorlatot a Kashima iskola anyagából. Ueshiba Zenzaburo Akazawával együtt iratkozott be az 500 éves klasszikus hagyományokat követő Kashima iskolába 1937-ben. Ugyan soha nem gyakorolt a Kashima dojóban, de Kashima oktatók rendszeresen látogattak el hozzá, és tanítottak Ueshiba dojojában néhány diákot, beleértve Akazawát és Ueshiba fiát Kisshomarut. Későbbiekben ezeket a speciálisan kis csoportban elsajátított kardvívó elemeket saját dojojában gyakorolta a diákjaival Ueshiba, tovább kísérletezett a kardművészet technikáival egészen 1955-ig. Ezek szerves gyökereit képezik a későbbi Aiki Ken gyakorlatoknak, melyeket ezt követően rendszerezett mai ismert formájává Morihiro Saito Iwamában. A bajonett használatának integrálása kétséget kizáróan tükrözi a tényt, miszerint Ueshiba egyidejűleg oktatott több katonai intézményben, beleértve a Toyama iskolát is.

Toyama Ryu (Katonai iskola), 1931 Ueshiba az első sorban található, balról a kilencedik (kimonóban)

Toyama Ryu (Katonai iskola), 1931
Ueshiba az első sorban található, balról a nyolcadik (kimonóban)

Ezek a bajonett gyakorlatok a hadsereg gyalogsági alapkiképzésének a részei voltak. Ueshiba fiatalemberként sokat gyakorolta a bajonett használatát a kiképzése alatt csakúgy, mint gyalogosként az orosz-japán háborúban (1904-1905).
A Budo magánkiadásban, korlátozott számban jelent meg “Nem eladásra” megjelöléssel, és nem került kereskedelmi forgalomba. Bizonyos szóbeszédek arra utalnak, hogy csak néhány száz példányban nyomtatták ki. Kisshomaru egy interjúban megemlítette, hogy sok “bentragadt” példánnyal rendelkezik. Mindezek alapján nyugodtan feltételezhető, hogy csak egyszeri kiadás volt.
A teljesség igénye kedvéért azt is meg kell említeni, hogy Ueshibának volt egy korábbi kiadványa is 1933-ban, a Budo Renshu. Ez egy sokkal nagyobb munka volt a Budónál. 211 vonalas rajzzal ábrázolt technikát tartalmaz leírással, mely Ueshiba valamivel korábbi időszakának teljes technikai repertoárját fedi le. A Budo Renshut a Technikák lényege (The Essence of Techniques) című esszé előzte meg, amely a Budóban is megtalálható különálló fejezetként. A Budo Renshu kétnyelvű (japán-angol) kiadványként 1978-ban jelent meg a Minato Research jóvoltából, és azóta több újranyomáson ment keresztül.

Döfés bajonettel (Juken) Noma Dojo, 1935

Döfés bajonettel (Juken)
Noma Dojo, 1935

A Budo szinte teljesen ismeretlen maradt az aikidó világában, míg 1980-ban az Aiki News (a mai Aikido Journal) hírt nem adott róla, melyet később több helyen is megemlítettek, például amikor az abban az időben 8. danos Morihiro Saito sensei mutatott egy példányt belőle. Számos magas rangú aikido shihant meglepett a könyv létezése. A Budo angol fordítását John Stevens készítette el a Kodansha kiadó égisze alatt 1991-ben Kisshomaru általános történelmi áttekintésével kiegészítve. A magyar kiadás a Szenzár Kiadó jóvoltából jelent meg 2002-ben. Ez az egyetlen kézikönyv, ahol Ueshiba maga állt a fényképezőgép elé, hogy bemutassa a technikáit. Egy másik nagyobb méretű képgyűjtemény is található a Budóban, melyet a Kodansha Kiadó alapítójának, Seiji Nomának a dojojában (Noma Dojo) készítettek 1935-ben.

Kokyu Nage, 1935, Noma Dojo

Kokyu Nage, 1935, Noma Dojo

A Budo egyértelműen megmutatja Ueshiba eklektikus (különféle ágazatokból összeválogatott) rendszerét, amely nemcsak a pusztakezes művészeteket, hanem a fegyveres alapú módszereket is bemutatja. A karddal és a bottal végzett gyakorlati kísérletezése nagyban befolyásolta a harci elvek kifejlesztésében, úgy mint Tai Sabaki (testmozgás), Irimi (belépés), Maai (harci távolság) és időzítés. Bár a Budo 1938-ban jelent meg, az Ueshiba-féle aikido fejlődési szakaszának közepén, meglepően modern abban az értelemben, hogy Ueshiba egyértelműen elhatárolja magát a merevebb Daito-Ryu iskola jujutsu technikai kivitelezéseitől, a mai modern aikidót is meghatározó körkörös mozdulatokkal.

 

Források:

Szabó Balázs előadásai (Buddhista Főiskola, 2014)
Morihiro Saito: Budo, Commentary on the 1938 Training Manual of Morihei Ueshiba (Aiki News, 1999)
Stanley Pranin: Encyclopedia of Aikido (1991)

aikidoturista

Ezeket ajánljuk:

  1. Érdekes a cikk, de én vitába szállnék néhány mondatával.

    “Ueshiba olyan mesteri szintre jutott, hogy ezen technikákat bármilyen körülmények között végre tudta hajtani. Ezt nevezte Takemushu Aikinak, a kimeríthetetlen technikai forrásnak.”

    A Takemusu Aiki szabad technikák spontán kivitelezése az adott helyzetnek megfelelően. Azaz nem a begyakorolt technikák végrehajtását jelenti.

    A másik mondat, amivel vitába szállnék:

    “Ueshiba egyértelműen elhatárolja magát a merevebb Daito-Ryu iskola jujutsu technikai kivitelezéseitől, a mai modern aikidót is meghatározó körkörös mozdulatokkal.”

    A Daito-ryunak több iskolája van, vannak merevebb és lágyabb irányzatok. Bizonyos irányzatok sokkal lágyabbak, mint pl. a Hombu aikido. Ilyen iskolák a Sagawa Yukiyosho által alapított és a Kodo Horikawa által alapított irányzatok. Azaz O-senseinek technikailag nem nagyon volt mitől elhatárolódnia, mert a Daito-ryuban már benne volt a teljes spektrum, a kemény és a lágy is.

    • aikidoturista - Válasz

      Kedves Dani!

      Örülünk, hogy érdekesnek találtad a cikket, és köszönjük a hozzászólásodat! Engedd meg, hogy röviden reflektáljunk.

      Az első észrevételedben – amennyiben jól értelmezem -, pontosan ugyan arra utalsz, mint amit a cikkben leírtam. Miszerint Ueshiba olyan szintre jutott, hogy bármilyen körülmények között végre tudta hajtani a technikákat. Valószínűleg a szabad technikán a tetszőleges támadásra adott tetszőleges válaszreakcióra gondolsz. Vagyis bármilyen körülmények között adott válasz, azaz módszertanilag technika. Egyébként, ha a Takemusu Aiki értelmezéséről van szó, a cikkben az került leírásra, ahogyan Usehiba Morihei nevezte meg, mint a kimeríthetetlen technikai forrásnak. Azonban az, hogy ki hogyan értelmezi a Takemusu Aiki-t, már szubjektív. Amennyiben még élne Ueshiba szenszej, biztosan szívesen cserélne eszmét a Takemusu Aiki-ról.

      A második észrevételed teljesen helytálló! Igaz! A Daito-ryunak több iskolája is ismert. És igaz, hogy megtalálhatóak benne lágyabb és merevebb ágazatok is. Valamint megközelítőleg 800 jujutsu iskola létezett korábban. Tény, hogy senki nem írta, hogy Ueshiba elhatárolódott az összes Daito-Ryu iskola teljes technikai anyagától. Ellenben “Ueshiba egyértelműen elhatárolja magát a merevebb Daito-Ryu iskola jujutsu technikai kivitelezéseitől, a mai modern aikidót is meghatározó körkörös mozdulatokkal.” Azaz a merevebb, vagy ha úgy tetszik a keményebb Daito-Ryu jujutsu technikai elemeitől határolódott el, nem pedig az összes Daito-Ryu iskola teljes technikai repertoárjától.

      aikidoturista

Szólj hozzá!

KERESÉS  KERESÉS

Mi ez?
Google+